Amit a szelenitről tudni érdemes

A szelenit a gipsz ásvány átlátszó változata az ásványtanban. A szálas fényjátszó változatot is szoktuk szelenitnek, vagy szaténpátnak nevezni. A tömeges főként faragásra használt változata az alabástrom. Sivatagi rózsának pedig a sivatagokban vízpára hatására növekedő homokzárványos rózsa alakú gipszeket nevezzük.

 Mivel lazán kötött kristályvizet tartalmaz ezért sokrétűen felhasználható, újrakristályosítható.

De mi köze a gipsz ásványnak a közönséges por gipszhez?

A természetes gipszet (újabban a szintetikus ipari melléktermékként keletkezett gipszet, régen csak a természeteset) először porítják és felhevítik, így elveszti kristályvizének egy részét. Ezt a hevített gipszet, mivel ez már egy új ásvány, a víz nélkül bassanitnak hívjuk. Ezt a bassanitot tudjuk megvásárolni por formájában, ezt használjuk a gipszkartonhoz, gipszstukkóhoz és még sok más mellett a törött csontok rögzítéséhez. Amikor a bassanithoz vizet keverünk, a szerkezet újra felveszi a hevítéskor leadott vizet és gipsz keletkezik. Ekkor kötött meg a gipsz.

 A gipsz ásvány nagyon gyakori, de szelenit változata sokkal ritkább, a minőségi kristályok nagyon keresettek. Tulajdonságai közé tartozik, hogy nagyon puha, körömmel karcolható, könnyű ásvány. A szelenit keletkezhet üledékes úton, pirit bomlásával, tenger bepárlódásával vagy hidrotermás úton, magmás tevékenység kísérőjeként. Kiválóan hasad, fényes sima hasadási lapok gyakran határolják.