Az első hevített citrinek

Ez a történet szájról szájra terjedt a Brazil bányászok és gazdák között, generációról generációra.

A citrin története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk.

Ahhoz, hogy megértsük és értékeljük ezt a gyönyörű követ, vissza kell lépnünk az időben, egészen addig, amíg a drágakő ipar és bányászat itt, Európában is virágzott…

Az 1900-as évek elején az achát volt az egyik legértékesebb faragható, megmunkálható ásvány. A mikrokristályos kvarc (achát) rendkívül kemény és ellenálló, valamint nagyon jól faragható, csiszolható, mert az apró kristályok kevésbé válnak el a kristályhatárokon mint a nagyobbak. A dekoratív szalagos mintázata miatt a belőle készült tárgyak igen népszerűek voltak a gazdag családok körében szerte a világon. Németország szinte teljesen kimerítette achát lelőhelyeit. A Brazíliába induló kereskedő hajósok fedezték fel a Brazil achát lelőhelyeket a mélyszegénységben élő helyi gazdák szántóföldjein. A kereskedők megegyeztek a gazdákkal, hogy a kibányászott kövekért jó pénzt fizetnek. Így indult el az achátbányászat Brazíliában. A gazdák kézi erővel termelték ki a szántóföldekről, majd az alapkőzetből az achátokat. Ezeket a kereskedők hajón visszaszállították Németországba, ahol feldolgozták, megcsiszolták őket.

Felismerve a lehetőséget, a környékbeli gazdák egyre több időt töltöttek a földeken, így elkezdtek berendezkedni, kisebb épületeket építeni a földek körül. Kinti kemencéket is építettek, hogy esténként ott főzhessenek és társaloghassanak.

A kültéri kemencék Brazíliában igazi műalkotások. A helyiek gyönyörű köveket raktak a sütő belső és külső falaira, hogy még szebbé varázsolják kis kemencéjüket. Kedvenc választásuk egy lila kő volt, amely bőségesen megtalálható volt a környéken.

Ahogy teltek a hónapok, néhány gazda észrevette, hogy az ametiszt amit beépített a sütője falába időnként „magába szívja a napot” úgy, hogy élénksárgává válik! Végül felfedezték, hogy a sütő hője megváltoztatja bizonyos ametisztdarabok színét. Ez a sárga kő már citrin volt.

A citrint a gazdák a szerencse jelének tekintették, és nagy becsben tartották. Nem minden ametiszt változtatta meg a színét, ez magától a kőtől függ, és úgy gondolták, hogy áldást hoz a kő azokra, akiknek az ametisztje átalakult citrinné.

Napjainkban a citrin világpiacának 95%-át hőkezelik ezzel a nemzedékekkel korábbi felfedezésen alapuló módszerrel, a hevítéssel. A citrin feldolgozó mesterek éveket töltenek a gyárban, hogy megtanulják a feldolgozás minden csínját-bínját, mielőtt ők maguk elkezdenek saját citrint készíteni.  3-5 mm-es kristályokat távolítanak el a potenciálisan alkalmaskristálycsoportokról, és tesztelik a színváltozást és a minőséget. 2-5 napig tart, mielőtt kiválasztanak egy kristálycsoportot vagy geodát hőkezelésre. Nem hajlandóak kockáztatni az ametisztet, aminek a csiszolásába már annyi munkaórát fektettek. Biztosnak kell lenniük a választásukban.

Ezek a brazil munkások és bányászok nem veszik félvállról, hogy a „Nap melegét átadják” egy darab ametisztnek. Ez egy hagyomány a brazilok között, amely a nemzedékeken át folytatódik a mai napig.